“De szeretnék hajnalcsillag lenni…”-szól, a talán mindenki által ismert régi népdal. Hajnalcsillagként mindenttudóvá vállhatnánk: megismerhetnénk a különböző népek szokásait, népdalait és táncait.
Ez a célja a Hajnalcsillag nevet viselő, olaszteleki néptáncsoport tagjainak is: csillaggá vallni, ki nyomon követi a már évszázados múltra visszatekintő, különböző vidékeken elő népi művészeteket, régi szórakozási módokat , a népi öltözetet, dalokat és népszokásokat, valamint feleleveniteni ezeket azoknak, akik átélték, és bemutatni azoknak, akik még nem ismerik a már kihalófélben levő régi népi kultúrát.
E hagyományőrző csoport lelkes oktatói Bartha Imre, aki már iskolás korában betekintett a néptánc világába, később pedig Jánosi József vezetésével kutatói munkákat végzett, és néptánctanfolyamokon gyarapitotta ismereteit, valamint Kósa Ilona-Imola, akinek az első néptánclépéseket volt osztályfőnöke, Bartha Imre tanitotta. A néptanc iranti erdeklődés a Marosvásarhelyen töltött diakévek során sem halt ki a buzgó tanulóból: a Szakszervezetek Tánccsoport tagjaként Lőrincz Lajos néptancoktató tudását igyekezett elsajátitani.
2002 nyarán Bartha Imre és Kosa Ilona-Imola elhatározta, hogy továbbadja népművészeti ismereieit a faluban elő fiataloknak. Az első táncórára összegyűlt tanulnivágyók nagyrészét 18 éven felüliek alkották. Elsőként az oktatók az un. ceppel táncrendet mutatták be és tanitották meg. Ezt a táncrendet a csaszári hadseregből leszerelt obsitos katonák hozták el a videkünkre. Sokan polgári táncnak vallják, de mivel már több, mint 250 éve táncolják ebben a térségben, népi örökségként is számontartható. A táncrend több táncból áll: gólya, négylépetű, kétlépetű, polka es balog. Térségünkön Vargyast es Ürmost jellemzi legfőképpen ez a táncrend, melyet a két faluban kisebb-nagyobb lépesbeli különbségekkel táncolják.
A marosszéki tánc figurái nagyobbrészt Vargyasról es Felsőrákosról ismertek, de mivel motivumai szegényesek, a nyárádmenti marosszeki forgatós lépéseivel bővitették a produkciót.
Érdemesnek tartom megemliteni a tanúltak közül a dunantúlról eredő üveges táncot, melynek ugyan vidékünkön még csak 40 éves mútja van, de igen nagy elismerésnek es kedveltségnek örvend. Ez a tánc a táncos ügyességét, rátermettségét,és kecsességét mindenik tánc fölött próbára teszi, ugyanis a lányok borral telt üveggel a fejük tetején a tanclépések tökeletessége mellett az egyensúlyozásra is kell, hogy figyeljenek.
Ezek mellett erdővidéki, felcsiki legényes és leányos figurákat tanitanak, valamint betanitják a régi népszokásokat (pl az aratás, guzsalyos, kecske jártatás), a 100-150 éve nap mint nap felcsendülő népdalokat, a régi idők szórakozási lehetőségeit, játékait.
A téli egyházi ünnepek ihletet adtak az oktatóknak egy betlehemes jelenet betanitására, melyben nem csak egyházi, népi motivumok is jelen vannak, és összefonódva érdekes egészt alkotnak.
A népi jellegtől eltérő palotás tánc elsajátitása is nagy sikert aratott. Néptánccsoportunk a Nyires néptáncegyüttes előadásából meritette a koreográfiát, melyet Timár Sándor koreografált.
A balettfigurákkat tarkitott tánc Erkel Ferenc Hunyadi László cimű operájából ered. Az opera bemutatása után, valamikor az 1800-as években, a palotás a magyarok kedvelt táncai közé került.
A néptánccsoport régi tagjai már kinőttek az oktatók keze közül, de mindig jönnek újak, akiket éppúgy érdekel a néptánc, mint elődjeiket. Az oktatókat örömmel tölti el az, hogy több korosztálynak is továbbadhatják tudásukat, remélve azt, hogy amit tudnak, nem merül feledésbe, és mindenki továbbadja gyerekeinek, unokáinak. Ha nem veszik ki falunk lakóiból a népművészeti ismeret,az afelé nyilvánitott tisztelet és odaadás, tudhatjuk: e két ember munkája nem volt hiábavaló.
Ha van, mit előadni, akkor a fellépés sem maradhat el. Igy nem csak a tanulók, hanem a nézőközönség ismerete is bővülhet. Tudásunkat szülőfalunkon kivül is sok helyen megmutathattuk. Többször szerepeltünk már Baróton, és az udvarhelyi Artera alapitványnak köszönhetően Udvarhalyen a Mives emberek sokadalmán, Szatmáron a Partiumi-napokon es Máréfalván kosarasbálokban is. Az alapitvánnyal tartott szoros kapcsolatunk gyumolcseként már az orszaghatáron túl, Gyulán is bemutathattuk az itteni néptáncokat. További fellépések is kilátásban vannak.
Népi táncainkat a vidékünkre jellemző szekelyruhában adjuk elő. A férfi öltözete a következő ruhadarabokból áll: fehér székelying, fekete posztómellény, feketével hímzett fehér székelyharisnya és fekete csizma. A női viselet fehér székelyingből, piros mellényből, melyet fekete bársonyszalagok díszítenek, két fehér alsószoknyából, fekete-piros csíkos felsőszoknyából, fehér, piros hímzéssel díszített kötényből, valamint télen csizmából, nyáron pedig pántos cipőből áll. A női öltözet fontos hazzátartozója a hajfonat.
A magyar nép szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis nem csak gazdag népdalcsokrot, hanem számos néprajzi kincset tudhat magáénak. Ami a magyar népé, azt minden magyar személy önmagának kell, hogy tekintse. Ami a miénk, azt ápolni kell, és gondoskodni kell arról, hogy átadjuk a következő nemzedéknek. Minél tovább élnie kell bennünk annak a tudatnak, hogy nekünk is van saját népünk, saját kultúránk, ami mindenek fölött a legdrágább kincsünk.

Füzesy Imola
Olasztelek, 2007.11.11