Aktuális menüpont: Műemlékek

Az olaszteleki református templom
Az olaszteleki Daniel-kastély

150 éves az olaszteleki református templom

Az 1857-ik évben October 11-ik napján az Olaszteleki reformata Sz. ecclésia gyülekezete a szétbontott templom helyén Isteni tiszteletet tartott és az újonnan építendő templom alapkövét Sz.háromság Isten segítségűl hívása mellett helybéli lelkész és egyházkör Esperesse elsőbben egy rövid beszédet tartott melyben szeretett hallgatóit oda utasította, hogy a templom építésre szükséges segélyforrásokat Isten után magokban keressék még pedig
a.) Az egyetértés és engedelmességben

b.) Buzgóságban
c.) Tevékenységben
d.)Áldozatkészségben,melyeknek megnyerhetéséért egy rövid könyörgést tartott a Sz. gyülekezettel.
Az isteni tisztelet végeztetvén minthogy a persély ki vala tétettetve a gyülekezet tagjai oda betették kegyes adakozásokot, mi is számba vétettetvén találtatott 46 m. frt. és 16 dénár, mely pénz, Pénztárnok Nagy Ferencnek által adatott.
Ezen kívűl találtatott a persélyben
Ezüst huszas 1 darab
Ezüst hatkrajcáros 1 darab
Ezüst 5 krajcáros 1 darab
Ezüst három krajcáros 1 darab

Réz hat krajcáros 1 darab
Réz három krajcáros 3 darab
Réz két krajcáros 2 darab
Réz egy krajcáros 1 darab
melyek a templom fundamentumába bététetni határoztattak.

Emlékezetnek okáért meg jegyeztük
Olaszteleken 1857 october 11-én

Benedek Josef sk Esperes, Nagy Ferenc segéd tanító, Fábián Josepf Megye Bíró, Kolumbán Josef Egyházfi, Balási Dániel

Az olaszteleki Daniel-kastély

1621-ben Daniel Mihály (†1641), Háromszék alkapitánya, Bethlen Gábor hű embere, a fejedelemtõl új adományt nyert birtokaira, így olaszteleki kúriájára is. Valószínüleg az ezt követõ évtizedekben épült fel a falu központjában, csaknem a református templommal szemben a Daniel-kastély elõdje. Daniel Mihály olaszteleki „szállása” mellett nemsokára megépült egy másik, három jobbágytelek egyesítésébõl keletkezett telken, fiának, Daniel Jánosnak (†1653), a család olaszteleki ága megalapítójának udvarháza is, a mai ún. „kicsi kastély” elõdje.

A ma álló épület felépítését tekintve, három részre tagolható. A központi épülettesthez keleti irányban 45°-ban elhajló rövidebb szárny kapcsolódik, a központi rész északnyugati sarkához pedig északkeleti irányban, derékszögben ízesül egy rövidebb épületrész. A központi rész északnyugati végében található pince és a felette levõ helyiségek kiképzése a legrégiesebb, így ezt azonosíthatjuk a Daniel Mihály által legelsõként megépített „szállással.”
1668-ban Daniel János fiai osztják fel egymás közt az udvarházat. Az osztálylevél adataiból már egy nagyobb épületegyüttes tűnik elõ, így feltételezhetjük, hogy Daniel János még életében, fiaira való tekintettel kezdte el az atyja által épített „szállás” bõvítését. Nagyobbik, akkor már házas fia, II. Daniel Mihály, rögtön az osztálylevél születése után hozzáfogott az építkezéshez. Az apja által elkezdett, „félbe-szerbe” maradt épületeket befejezte, és megépíttette a rövidebb szárnyat is. A rövidebb szárny minden bizonnyal emeletével együtt elkészült, hiszen tudjuk, hogy alsó szintjén eredetileg kapubejáró volt.

Az 1669-es évben történt építési munkálatokról emlékezik meg az épület udvari homlokzatán, a rövidebb szárny felsõ szintjének két egyenes záródású ablaka közé helyezett faragott kõcímer, mely méltán érdemli meg a figyelmet, hiszen az igényes, merészen aláfaragott címermű két oldalán növénydíszes felfelé karcsúsodó oszlop látható, melyekre rozettával ékesített timpanon támaszkodik. Az oszlopok és a timpanon által meghatározott térbe illeszkedik az ovális olaszkoszorúba foglalt címerkép. A pajzs kártusszerű alját egy dombocska tölti ki, melyen nyakán balfelõlrõl átnyilazott hattyú áll, kétoldalra tõle a H és I betűk, melyek Haller Judit (Daniel Mihály felesége) nevét jelölik. A pajzson koronás, díszes takarójú sisak látható, a sisakon is megjelenõ átlõtt nyakú hattyú két oldalán a Daniel Mihályt jelölõ M és D betük olvashatók. A fülkének a timpanon alatti részét a család jelmondata és a készítés éve tölti ki: DEUS PROVIDEBIT (Isten gondoskodik) / ANNO 1669. A faragvány készítõjének nevét nem ismerjük (talán brassói kõfaragó), az 1980-as években került vissza eredeti helyére, egy ideig a székelykeresztúri múzeum kõtárában õrizték. Az 1669-es építés emlékét õrzi a kastély belsõ udvaráról az épületbe nyíló, vörös andezitbõl készült egyik ajtó kerete is, melynek szárköveit befelé forduló késõ reneszánsz profilozás díszíti, szemöldökkövének fogrovatos párkánya alatti pajzsán a címert is készíttetõ házaspár MD és HI monogramjai az 1669-es évszámot fogják közre.
Daniel Mihály a következõ években kiegyezett testvéreivel a kastély birtoklását illetõen, így 1680-ban újra építkezni kezdett. A rövidebb szárny már emeletes lévén, a hosszabb szárnyra is emeletet építtetett. Az építkezéshez a fát az olaszteleki református egyházközség erdeibõl hozatta, ennek fejében megígérte, hogy a templom körül felépítteti a kõkerítést. Ennek a kötelezettségének azonban utódai csak jóval késõbb tettek úgy-ahogy eleget – tanúsítják az olaszteleki egyházközség elmarasztaló vizitációs jelentései. Az 1680-as építkezést volt hivatva megörökíteni az épület hosszabb szárnyának út felõli emeleti homlokzatán látható nagyméretû stukkódísz, mely az 1680-as évszámot jeleníti meg. A ma halványzöld színû stukkó, a Haller Judit és Daniel Mihály által elkezdett újabb építkezés befejezésének idõpontjaként 1680. szeptember 20-át jelöli meg. Az út felõli homlokzaton befalazva megfigyelhetõ még néhány késõ reneszánsz, kõbõl faragott ablakszemöldök, ezek ma már valószínûleg másodlagos elhelyezésüek. Ezek közül egyiknek a közepén egy pajzson mára már lepusztult faragvány értelmezhetetlen körvonalai láthatók, egy másik szemöldökkõ levéldíszén az MD iniciálékat, a profilozás fölött pedig az 1680-as évszámot jelenítették meg. A harmadik szemöldökkõ a profilozás fölött fogsordísszel is el van látva, a középtengelyében lévõ pajzson pedig az átlõtt nyakú hattyú és a kissé csonkított MD monogram látható. Az épület az emelet felépítése után egészen a 19. század közepéig megõrizte formáját, báró Rauber Nándor tulajdonába kerülve, õ átszervezte az épület emeletén lévõ termek beosztását, és más kisebb átalakításokat is végeztetett.
Az utolsó nagyobb mérvű javítás Daniel Gábor (1824–1915) nevéhez fűzõdik, kinek felesége, Rauber Mária révén került újra az épület a Danielek tulajdonába. 1884-ben Daniel Gábor csatoltatta az épület központi részéhez az északkeletre nézõ klasszicizáló szárnyat a félköríves ablakokkal, oromfalán terakotta lapon megjelenített átlõtt nyakú hattyúval, valamint õ falaztatta be a kapubejárót is. Ekkor kerülhetett ide az 1649-es évszámot és ID monogramot viselõ ajtókeret, valamint ennek két oldalára az 1884-es építkezésrõl megemlékezõ két feliratos márványtábla: V. D. G. / UDVARHELYMEGYE / FÕISPÁNJA és R. M. / UJITATTÁK / AZ 1884-IK ÉVBEN. Valószínüleg ekkor kapta az épület az udvarra nézõ nagyméretű félköríves ablakait is. Az épület utca felõli homlokzatához az 1890-es évek elején épült hozzá a szellõs veranda, melyet Draskóczy Jenõ mérnök tervezett.
Az államosítás után a kastély végigjárta az ilyen épületeknél szokásos utat, eredeti bútorzata elveszett, különbözõ funkciókat töltött be, irodahelyiségek kaptak benne helyet, magtárként, vegyszerraktárként is szolgált, állapota folyamatosan romlott. 1988-ban azonban sikerült feljavítani, az ekkori felújítási munkálatok során került elõ az utcai homlokzat stukkódísze, arról, hogy mi pusztult el, csupán feltételezéseink lehetnek.
Erdõvidék nemesi építészeti emlékei közé szervesen illeszkedik a késõ reneszánsz, majd a klasszicizmus szellemében kialakuló olaszteleki épületegyüttes, szakszerû kutatása is elkezdõdött, mely új eredményekkel is biztat. A Kovászna megyei műemlékek listáján a CV-II-m-A-13271 kóddal szereplõ épület nemrég került új tulajdonba, felújítására, hasznosítására is új tervek vannak születendõben.

Fehér János

Az olaszteleki Daniel-kastélyról bővebben olvashat a Daniel Kastély Egyesület honlapján.

Látogatók száma 2008 szeptember 14. óta:

A tárhelyet az AHIT biztosítja.
design by tuzesb