Olasztelek, közigazgatásilag egykor a történelmi Bardóc fiúszékhez, ma Bardoc községhez tartozó Erdővidéki falu, mely a Kormos patak keleti oldalán fekszik.
A település szerepel az 1332. évi pápai tizedjegyzékekben Olazteluk néven, mint önálló ecclesia. Neve, hagyományaink szerint a települést alapító olasz mesterekre utal, akik feltehetõen az elsõ magyar királyok idejében, vagy az ezt megelőző időszakban telepedtek meg e vidéken. Az olasz származású õsök elméletének megerõsítésére szolgálhatnak a falu olaszos hangzású gyakori családnevei: Márkó, Kolumbán.
   A falu közepén emelkedik az alacsony kõfallal körülvett, keletelt templom. Nyugati homlokzata elõtt áll az 1795-ben épült, különálló, kerítésbe foglalt torony.
A korábbi templomot 1857-1858 évben, a sorozatos rongálódásokat követõen, az elõbbi helyén és annak kõanyagát felhasználva, teljesen átépítették, így nyerte el a mai formáját. A régi templom alkotóelemei közül a nyugati bejáratnál egy-egy 110 cm magas, hármas hengertaggal profilált, kõfaragványt, a déli bejáratnál szintén kétoldalt 120 cm magas, körtetagos profilú, a templom alapzatában pedig további kőfaragványokat láthatunk. A templomban található még egy 95 cm magas, egy darabból faragott kõ szenteltvíztartó.
Az elõzõ templom tárgyai közül említésre méltó a kis harang, mely 1489-ben készült; egy faragott festett úrasztala 1751 -bõl, melyet a helybéli Daniel család asztalosa, Asztalos Péter Miklós készített és adományozott az egyházközségnek, illetve egy 1689-ben készült díszesen faragott és festett, mára nagyon megrongálódott szószékkorona.
A nyolcregiszteres, pedálkapcsolós, mechanikus templomi orgonát 1860-ban készítette Schneider Károly. 1976-ban szerelték fel elektromos fújtatóval.
  A reformációra való áttérés pontos idejét nem ismerjük. Ifj. Benedek József, egykori olaszteleki lelkipásztor egy 1886-ból származó feljegyzésében 1552-re datálja.
A református egyházközség 1991-1994 évek során, közadakozással és jelentõs külföldi segítséggel egy gyülekezeti-közösségi házat épített, mely a téli idõszakban az istentiszteletek helyéül szolgál, illetve helyet biztosít a gyülekezeti, közösségi eseményeknek, képzéseknek, alkalmanként kiállításoknak, valamint otthont ad egy kis teleháznak, kölcsönkönyvtárnak is. Itt tartják istentiszteleteiket, havonta egy-egy alkalommal az 50-50 lelket számláló helyi római katolikus és unitárius leányegyházközségek.
    A település 750 lakójából 630-an reformátusok.
 A település nevezetességei között említésre méltó a Daniel-kastély, borvízforrásaink, illetve a falu szülöttjének, Hermányi Dienes Józsefnek (1699-1763) az elemi iskola udvarán található szobra.
  A templom bejáratánál emléktábla idézi falunk másik szülöttjének, Kolumbán Lajos (1875-1958) néprajzkutató, tanfelügyelőnek emlékét. Itt található az 1848-as szabadságharc résztevőinek, ilettve szintén a falunk központjában a két világégés hősi halottainak is emlékjele.